Helyszín: R. Wallenberg u. 6.
Időpont: 2012. augusztus 17. 18:00
2012. augusztus 15., szerda
Közeleg a kérések napja!
Helyszín: R. Wallenberg u. 6.
Időpont: 2012. augusztus 17. 18:00
2012. május 19., szombat
Kérések estéje 2. - A Nagy Csend
Ma este volt a második Kérések estéje a salitában.Az volt az érzésem, hogy valami útjára indult...egyrészt bennem, meg hogy valami egyre erősödödik a saltában, körülötte.
Nagyon szép este volt.
Kéréssel, szertartással, és újdonságféleképpen zenéléssel. Imre, akit az Életmód napon ismertünk meg, a szomszédos Amritjóga sátorból eljött a batátaival, és bahjanokat, mantrákat énekeltek nekünk, velünk.De a lényeget, hogy mi történt igazán, azt Juli így írta le:
Csak egy dologra emlékszem az egészből. A nagy csendre. A legkülönösebb az volt, hogy még mintha a hangokban is ott lett volna a csend.
Volt egy különös pillanat, ami meglepett. Nem tudom leírni azt az érzést, de amikor a Szertartás után kinyitottam a szemet, azt éreztem, hogy mindannyian ott vagyunk. Ott. Azon a helyen. És abban a pillanatban ez nagyon mélyen megrendített. És ezzel egyidőben felbukkant bennem, amit Silo mondott, ami valahogy így hangzott: ha mélyen magadba mész és én is mélyen magamba megyek...ott találkozunk. Ezt éreztem, hogy ott találkoztunk. Szavak nélkül, ott a nagy csendben. Köszönöm szépen!
2012. május 12., szombat
Életmód
Az utóbbi időben egyre többször kerít hatalmába az érzés, amit így tudnék összegezni: az Üzenet egy olyan tapasztalat, amely megteremti a kapcsolatot a mélységgel, egy másik térrel, "ahol a tér végtelen és az idő örök". Ez a tér van, mindig is volt, de most különös intenzitással igyekszik megnyilvánulni az emberi lényben, mert szándéka van vele, mert tart valahova. Amikor olyasmit teszünk, ami igyekszik teret engedni ennek a tapasztalatnak, megteremteni a megfelelő körülményeket - legyen bármilyen "jelentéktelen" is ez a cselekedet -, akkor a tapasztalat készséggel előtör, megnyilvánul, befészkeli magát az emberek bensőjébe. Aztán meglehet, hogy soha többé nem távozik onnan. Történik, áramlik, szivárog, szinte észrevétlen, nagyon finoman, mindenféle hangosság és látványosság nélkül, mégis mindent alapvetően megváltoztat az egyes emberekben és az emberi tájban. Néha megsejtem, csaknem meglátom, hogy olyan mély változások tanúi vagyunk, amelyeket ma még nehezen tudunk felfogni. Egy új világ van születőben, és mivel még fél lábbal a régiben vagyunk, alig-alig látjuk. Olyan, mintha a műszer, amivel nézünk nem lenne képes ezt az új fajta jelet észlelni. A jelenség egyszerűen a régi tájunk számára értelmezhetetlen. Csak azokban a pillanatokban körvonalazódik haloványan a számunkra, amikor levetjük magunkról mindazt, ami a régihez köt, ami ideköt, ami a kialakulásunk, amik mi magunk vagyunk, és így "meztelenül", előítéletek, akarások nélkül, éles határvonalak és harsány vágyak nélkül megnyitjuk a szívünket az újnak.
Ehhez szinte semmit nem kell tenni, vagyis semmit nem kell nagyon akarni, csak megteremteni helyzeteket, légkört, kapcsolatot azokkal, akikkel együtt vagyunk, és hagyni, hogy történjen. Nem arról van szó, hogy valami olyasmit kell létrehozni, ami nincs, hanem arról, hogy hagyni kell, hogy az, ami saját szándékából kifolyólag meg akar nyilvánulni, megnyilatkozhasson.
A lényeg egy fajta légkör, egy érzelmi tónus, egy bizonyos frekvencia. Ilyenkor úgy érzem, hogy szinte alig cselekszem, csak engedem, hogy valami átáramoljon rajtam, nem akadályozom, hanem valahogy finoman észlelem őt, és ellazítom azt, ami én vagyok, hagyom, hogy "ő" legyen.
Ez történik mostanában a heti ceremóniák során, ez történt a Kérések estéjén, a május 4-i ünnepen, és ma is a XIII. kerületi Életmód napon, a Radnóti Miklós Művelődési Központ kertjében is, miután egész nap beszélgettünk a lézengő érdeklődőkkel, akik odajöttek az asztalunkhoz, végül csináltunk egy Szertartást Mónival, Julival és Imrével, akivel a helyszínen ismerkedtünk össze. Ott a trolik és kocsik zaja, a hangfalakból szóló zene, a többi sátorból áthallatszó beszélgetések hangzavara közepette - egy látszólag teljesen profán, hétköznapi közegben - valami elmondhatatlan csend kerekedett ott közöttünk. A csendben pedig ott a jelenléte valami ismerősnek, ami örök és végtelen. Ezen kívül mást nem is tudok róla mondani, mintha nem emlékeznék rá, vagy mintha a tapasztalat nem tűrné a szavak és értelmezések kényszerzubbonyát.
A Szertartásban van egy mondat: "próbáld fényét a szemeidben látni, és ne akadályozd abban, hogy magától működjön". Milliószor hallottam már ezt a mondatot, de mostanában igyekszem követni ezt a tanácsot. És működik... magától.
Aztán a ceremónia után még egy ideig csendben ültünk. Mintha alig lettünk volna ott, mintha valahol máshol lettünk volna, mégis mindannyian együtt...
Ehhez szinte semmit nem kell tenni, vagyis semmit nem kell nagyon akarni, csak megteremteni helyzeteket, légkört, kapcsolatot azokkal, akikkel együtt vagyunk, és hagyni, hogy történjen. Nem arról van szó, hogy valami olyasmit kell létrehozni, ami nincs, hanem arról, hogy hagyni kell, hogy az, ami saját szándékából kifolyólag meg akar nyilvánulni, megnyilatkozhasson.
A lényeg egy fajta légkör, egy érzelmi tónus, egy bizonyos frekvencia. Ilyenkor úgy érzem, hogy szinte alig cselekszem, csak engedem, hogy valami átáramoljon rajtam, nem akadályozom, hanem valahogy finoman észlelem őt, és ellazítom azt, ami én vagyok, hagyom, hogy "ő" legyen.
Ez történik mostanában a heti ceremóniák során, ez történt a Kérések estéjén, a május 4-i ünnepen, és ma is a XIII. kerületi Életmód napon, a Radnóti Miklós Művelődési Központ kertjében is, miután egész nap beszélgettünk a lézengő érdeklődőkkel, akik odajöttek az asztalunkhoz, végül csináltunk egy Szertartást Mónival, Julival és Imrével, akivel a helyszínen ismerkedtünk össze. Ott a trolik és kocsik zaja, a hangfalakból szóló zene, a többi sátorból áthallatszó beszélgetések hangzavara közepette - egy látszólag teljesen profán, hétköznapi közegben - valami elmondhatatlan csend kerekedett ott közöttünk. A csendben pedig ott a jelenléte valami ismerősnek, ami örök és végtelen. Ezen kívül mást nem is tudok róla mondani, mintha nem emlékeznék rá, vagy mintha a tapasztalat nem tűrné a szavak és értelmezések kényszerzubbonyát.
A Szertartásban van egy mondat: "próbáld fényét a szemeidben látni, és ne akadályozd abban, hogy magától működjön". Milliószor hallottam már ezt a mondatot, de mostanában igyekszem követni ezt a tanácsot. És működik... magától.
Aztán a ceremónia után még egy ideig csendben ültünk. Mintha alig lettünk volna ott, mintha valahol máshol lettünk volna, mégis mindannyian együtt...
2012. május 8., kedd
Silo Üzenete kapható törökországi könyvesboltokban
2012. május 6., vasárnap
Május 4 - Ünneplés, elmélkedés és köszönet
Május 4-én összegyűltünk a "salitában", és megünnepeltük, hogy 43 évvel ezelőtt Silo Punta de Vacasban, Argentínában elmondta "A szenvedés gyógyítása" című beszédét, amivel útjára indult egy világméretű mozgalom, amely később a Humanista Mozgalomként vált ismertté. Ez a beszéd Silo tanításának lényegét tartalmazza, amely meghatározta minden később általa inspirált szervezet és spirituális közösség tevékenységének irányát. Az emberi szenvedésről, a vágyakról, a vágyaink megnemesítéséről, az erőszak különböző formáiról, és azok legyőzéséről szól.
Ez a nap világszerte sok ember számára az ünnep, az elmélkedés és a hála napja.
A "salitában" egész nap vetítettük a beszéd videóváltozatát, egy asztallal kitelepültünk az utcára, és a járókelőkkel beszélgettünk. Este 18:00-tól ünnepeltünk, beszélgettünk, ceremóniát csináltunk, videókat néztünk. Szívmelengető nap volt.
A beszéd itt olvasható.
És íme néhány fotó az 1969. május 4-i eseményről.
Ez a nap világszerte sok ember számára az ünnep, az elmélkedés és a hála napja.
A "salitában" egész nap vetítettük a beszéd videóváltozatát, egy asztallal kitelepültünk az utcára, és a járókelőkkel beszélgettünk. Este 18:00-tól ünnepeltünk, beszélgettünk, ceremóniát csináltunk, videókat néztünk. Szívmelengető nap volt.
A beszéd itt olvasható.
És íme néhány fotó az 1969. május 4-i eseményről.
2012. május 4., péntek
Az Alapelvek
Felemelő volt nekem a tegnapi találkozó: a ceremóniák nagyon mélyen megérintőek, a köztünk lévő kapcsolat nagyon könnyed és közeli, és az elmélkedés az Alapelvekről nagyon érdekes.
Elhatároztuk, hogy egy hétig az első Alapelvvel fogunk dolgozni.
Bemásolom ide, amit olvastunk, hogy mindenkinek meglegyen, és mindenki be tudjon kapcsolódni ebbe a munkába, aki akar:
2. Amikor valamit egy cél felé erőltetsz, ellenkező eredményt érsz el.
3. Ne szállj szembe egy nagy erővel; vonulj vissza, amíg meg nem gyengül, és akkor haladj elszántan előre.
4. A dolgok akkor működnek jól, amikor együtt és nem egymástól elszigetelten haladnak.
5. Ha neked egyaránt megfelel a nappal és az éjszaka, a nyár és a tél, felülkerekedtél az ellentmondásokon.
6. Ha hajszolod az élvezeteket, a szenvedéshez láncolod magad. De amíg nem okozol kárt az egészségednek, élvezz gátlások nélkül, amikor arra alkalom nyílik.
7. Ha hajszolsz egy célt, leláncolod magad. Ha mindent úgy viszel véghez, mintha önmagában cél lenne, akkor felszabadítod magad.
8. Akkor szünteted meg konfliktusaidat, amikor legmélyebb gyökerükben érted meg őket, és nem amikor meg akarod őket oldani.
9. Amikor másoknak ártasz, leláncolod magad, de ha nem ártasz senkinek sem, szabadon tehetsz, amit akarsz.
10. Amikor úgy bánsz másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak, felszabadítod magad.
11. Nem számít, melyik oldalra állítottak az események. Ami számít, az az, hogy megértsd: te nem választottad egyik oldalt sem.
12. Az ellentmondást valamint az egységet hordozó cselekedetek felhalmozódnak benned. Ha belső egységed cselekedeteit ismétled, akkor semmi sem állíthat meg téged.
Olyan leszel, mint egy természeti erő, melynek semmi nem állja útját. Tanuld meg megkülönböztetni a nehézséget, a problémát és az akadályt az ellentmondástól. Míg az előbbiek mozgásba hoznak vagy ösztökélnek, ez utóbbi megbénít és ördögi körbe zár.
Elhatároztuk, hogy egy hétig az első Alapelvvel fogunk dolgozni.
Bemásolom ide, amit olvastunk, hogy mindenkinek meglegyen, és mindenki be tudjon kapcsolódni ebbe a munkába, aki akar:
Az érvényes cselekedet elvei
(Belső tekintet, XIII. fejezet, Az alapelvek és A Közösség könyve)
Bevezetés
Ahogy azt a legrégebbi történelmi kinyilatkozások is tanúsítják, az ember mindig is rendkívüli jelentőséget tulajdonított annak, hogy megkülönböztesse az igazat a tévestől, a jót a rossztól, a helyes gondolkodást és viselkedést a helytelentől. Más szavakkal minden kultúra igyekezett meghatározni a tagjai számára a helyes erkölcs kódexét.
Az erkölcsi kódexek kérdésköre nem a filozófusok privilégiuma, hiszen a létezésünk szempontjából alapvető fontosságú témáról van szó. A jóról és a rosszról alkotott nézőpontunk nem csak a jelenlegi helyzetünkre van közvetlen hatással, hanem életünk irányára is.
Nekünk, akiket a belső fejlődés érdekel nagyon fontos, hogy rendelkezzünk egy értékrendszerrel, egy erkölcsi kódexszel, amely összhangban van az élet törvényeivel, és nem azokkal ellentétes irányba halad. Egy egyetemes normáról beszélünk, amely minden emberi lény számára érvényes.
Számunkra ezek a normák az Alapelvek.
Az Alapelvek segítenek, hogy az élet különböző helyzeteiben kiválasszuk a legmegfelelőbb hozzáállást és cselekvési módot, annak érdekében, hogy személyesen fejlődjünk, hogy fejlődjenek a hétköznapi kapcsolataink és, hogy egy olyan világot építsünk, amely összhangban áll a legmélyebb törekvéseinkkel.
Kifejtés„Más lesz az élethez és a dolgokhoz való hozzáállásunk, amikor a belső felismerés villámként hasít belénk.
(Belső tekintet, XIII. fejezet, Az alapelvek és A Közösség könyve)
Bevezetés
Ahogy azt a legrégebbi történelmi kinyilatkozások is tanúsítják, az ember mindig is rendkívüli jelentőséget tulajdonított annak, hogy megkülönböztesse az igazat a tévestől, a jót a rossztól, a helyes gondolkodást és viselkedést a helytelentől. Más szavakkal minden kultúra igyekezett meghatározni a tagjai számára a helyes erkölcs kódexét.
Az erkölcsi kódexek kérdésköre nem a filozófusok privilégiuma, hiszen a létezésünk szempontjából alapvető fontosságú témáról van szó. A jóról és a rosszról alkotott nézőpontunk nem csak a jelenlegi helyzetünkre van közvetlen hatással, hanem életünk irányára is.
Nekünk, akiket a belső fejlődés érdekel nagyon fontos, hogy rendelkezzünk egy értékrendszerrel, egy erkölcsi kódexszel, amely összhangban van az élet törvényeivel, és nem azokkal ellentétes irányba halad. Egy egyetemes normáról beszélünk, amely minden emberi lény számára érvényes.
Számunkra ezek a normák az Alapelvek.
Az Alapelvek segítenek, hogy az élet különböző helyzeteiben kiválasszuk a legmegfelelőbb hozzáállást és cselekvési módot, annak érdekében, hogy személyesen fejlődjünk, hogy fejlődjenek a hétköznapi kapcsolataink és, hogy egy olyan világot építsünk, amely összhangban áll a legmélyebb törekvéseinkkel.
Kifejtés„Más lesz az élethez és a dolgokhoz való hozzáállásunk, amikor a belső felismerés villámként hasít belénk.
Ha lassan haladsz lépésről lépésre, elmélkedsz a mondottakon és a még elmondandókon, az értelemürességet értelemmé változtathatod. Nem közömbös, hogy mit kezdesz az életeddel, mely törvényeknek van alávetve, s melyben különböző választási lehetőségek állnak rendelkezésedre. Én nem szabadságról beszélek. Felszabadulásról, mozgásról, folyamatról beszélek. A szabadságról nem mint valami nyugalomban lévő dologról beszélek, hanem mint fokozatos szabaddá válásról, ahogyan az szabadul fel az út terhe alól, aki városa felé közeledik. Tehát „az, amit tenni kell” nem egy távoli, érthetetlen és konvencionális erkölcstől függ, hanem törvényektől: az élet, a fény és a fejlődés törvényeitől.
Íme, itt vannak az úgynevezett „Alapelvek”, melyek segíthetnek a belső egység keresésében:
1. A dolgok fejlődése ellen fordulni annyi, mint önmagunk ellen fordulni.
2. Amikor valamit egy cél felé erőltetsz, ellenkező eredményt érsz el.
3. Ne szállj szembe egy nagy erővel; vonulj vissza, amíg meg nem gyengül, és akkor haladj elszántan előre.
4. A dolgok akkor működnek jól, amikor együtt és nem egymástól elszigetelten haladnak.
5. Ha neked egyaránt megfelel a nappal és az éjszaka, a nyár és a tél, felülkerekedtél az ellentmondásokon.
6. Ha hajszolod az élvezeteket, a szenvedéshez láncolod magad. De amíg nem okozol kárt az egészségednek, élvezz gátlások nélkül, amikor arra alkalom nyílik.
7. Ha hajszolsz egy célt, leláncolod magad. Ha mindent úgy viszel véghez, mintha önmagában cél lenne, akkor felszabadítod magad.
8. Akkor szünteted meg konfliktusaidat, amikor legmélyebb gyökerükben érted meg őket, és nem amikor meg akarod őket oldani.
9. Amikor másoknak ártasz, leláncolod magad, de ha nem ártasz senkinek sem, szabadon tehetsz, amit akarsz.
10. Amikor úgy bánsz másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak, felszabadítod magad.
11. Nem számít, melyik oldalra állítottak az események. Ami számít, az az, hogy megértsd: te nem választottad egyik oldalt sem.
12. Az ellentmondást valamint az egységet hordozó cselekedetek felhalmozódnak benned. Ha belső egységed cselekedeteit ismétled, akkor semmi sem állíthat meg téged.
Olyan leszel, mint egy természeti erő, melynek semmi nem állja útját. Tanuld meg megkülönböztetni a nehézséget, a problémát és az akadályt az ellentmondástól. Míg az előbbiek mozgásba hoznak vagy ösztökélnek, ez utóbbi megbénít és ördögi körbe zár.
Amikor nagy erőt, örömet és jóságot találsz szívedben, vagy szabadnak és ellentmondásoktól mentesnek érzed magad, azonnal mondj köszönetet ezért bensődben. Amikor az ellenkezője történik veled, kérj hittel, és mindaz a hála, melyet addig felhalmoztál, átváltozva és gazdagabban tér vissza hozzád.”Javaslat az Alapelvekkel való munkához:
Javasolt a Bevezető elolvasása, és minden Alapelv ismerete.
Ezután válasszunk ki egyet, és elmélkedjünk rajta egy ideig (minimum egy hétig).
Javasolt a Bevezető elolvasása, és minden Alapelv ismerete.
Ezután válasszunk ki egyet, és elmélkedjünk rajta egy ideig (minimum egy hétig).
Természetesen a másokkal való véleménycsere alapvető fontosságú.
Példák az elmélkedésre:
1. Világosan rámutat az adott Alapelv jelentőségére, ha megvizsgáljunk az életünk azon pillanatait, amelyekben nem ismervén az Alapelvet, azzal ellentétesen cselekedtünk.
2. Ennél még érdekesebb, ha jelenlegi helyzetekről elmélkedünk, és tanulmányozzuk, milyen szenvedést okoz nekünk és a hozzánk közel állóknak, ha nem vesszük figyelembe az Alapelvet.
3. Ha már foglalkoztunk egy Alapelvvel, például a heti találkozó alkalmával, próbáljunk elmélkedni róla naponta pár percet elalvás előtt! Gondoljuk át a nap során felmerült nehézségeket, és próbáljunk kapcsolatot teremteni ezek és az Alapelv között!
Így olyan jövőbeli helyzetekben, amelyekben hasonló problémával találjuk szemben magunkat, könnyebben túl tudunk majd lépni rajtuk. A nap pozitív pillanatait is gondoljuk át, és vizsgáljuk meg, hogy azoknak közük volt-e valamely Alapelv gyakorlati alkalmazásához!
4. Ha már előrehaladtunk az Alapelvek megértésében, kiválaszthatunk egy helyzetet, és elmélkedhetünk róla úgy, hogy az összes Alapelvet sorra vesszük, és kiválasztjuk azokat, amelyek a leginkább tisztázzák számunkra a szóban forgó helyzetet.
1. Az alkalmazkodás elve„A dolgok fejlődése ellen fordulni annyi, mint önmagunk ellen fordulni.”
Ez az Alapelv rámutat, hogy ha előre ismerjük egy esemény kimenetelét, a helyes hozzáállás az, ha a lehető legmélyebben elfogadjuk azt, és így még a kellemetlen helyzetből is megpróbálunk előnyt kovácsolni. Arról van szó, hogy nem jó szembeszállni az olyan helyzetekkel, amelyek elkerülhetetlenek. Ha az emberi lény például azt hitte volna, hogy a betegségek elkerülhetetlenek, az orvostudomány soha nem fejlődött volna. Köszönhetően annak a szükségletnek, és lehetőségnek, hogy az ember megoldja a problémáit az emberiség fejlődik. Ha egy ember magára marad a sivatag közepén, vajon elkerülhetetlen-e, hogy meghaljon? Az illető erőfeszítést tenne, hogy megoldást találjon a helyzetére, és ezért rátalálna egy oázisra, vagy legalábbis könnyebben találna rá, ha minden rendelkezésére álló eszközt felhasználna ahhoz, hogy messzire ellásson. Ezt az Alapelvet tehát akkor használjuk megfelelően, ha az elkerülhetetlen helyzetekben alkalmazzuk.
Példák az elmélkedésre:
1. Világosan rámutat az adott Alapelv jelentőségére, ha megvizsgáljunk az életünk azon pillanatait, amelyekben nem ismervén az Alapelvet, azzal ellentétesen cselekedtünk.
2. Ennél még érdekesebb, ha jelenlegi helyzetekről elmélkedünk, és tanulmányozzuk, milyen szenvedést okoz nekünk és a hozzánk közel állóknak, ha nem vesszük figyelembe az Alapelvet.
3. Ha már foglalkoztunk egy Alapelvvel, például a heti találkozó alkalmával, próbáljunk elmélkedni róla naponta pár percet elalvás előtt! Gondoljuk át a nap során felmerült nehézségeket, és próbáljunk kapcsolatot teremteni ezek és az Alapelv között!
Így olyan jövőbeli helyzetekben, amelyekben hasonló problémával találjuk szemben magunkat, könnyebben túl tudunk majd lépni rajtuk. A nap pozitív pillanatait is gondoljuk át, és vizsgáljuk meg, hogy azoknak közük volt-e valamely Alapelv gyakorlati alkalmazásához!
4. Ha már előrehaladtunk az Alapelvek megértésében, kiválaszthatunk egy helyzetet, és elmélkedhetünk róla úgy, hogy az összes Alapelvet sorra vesszük, és kiválasztjuk azokat, amelyek a leginkább tisztázzák számunkra a szóban forgó helyzetet.
1. Az alkalmazkodás elve„A dolgok fejlődése ellen fordulni annyi, mint önmagunk ellen fordulni.”
Ez az Alapelv rámutat, hogy ha előre ismerjük egy esemény kimenetelét, a helyes hozzáállás az, ha a lehető legmélyebben elfogadjuk azt, és így még a kellemetlen helyzetből is megpróbálunk előnyt kovácsolni. Arról van szó, hogy nem jó szembeszállni az olyan helyzetekkel, amelyek elkerülhetetlenek. Ha az emberi lény például azt hitte volna, hogy a betegségek elkerülhetetlenek, az orvostudomány soha nem fejlődött volna. Köszönhetően annak a szükségletnek, és lehetőségnek, hogy az ember megoldja a problémáit az emberiség fejlődik. Ha egy ember magára marad a sivatag közepén, vajon elkerülhetetlen-e, hogy meghaljon? Az illető erőfeszítést tenne, hogy megoldást találjon a helyzetére, és ezért rátalálna egy oázisra, vagy legalábbis könnyebben találna rá, ha minden rendelkezésére álló eszközt felhasználna ahhoz, hogy messzire ellásson. Ezt az Alapelvet tehát akkor használjuk megfelelően, ha az elkerülhetetlen helyzetekben alkalmazzuk.
2012. április 28., szombat
2012. április hó utolsó találkozója.
Tulajdonképpen teljesen lényegtelen, hogy melyik hónap melyik találkozója… De hát nem lehet minden találkozó annyira különleges, hogy külön címet tudjunk neki adni... Azt hiszem ez az Üzenet találkozó pont attól volt különleges, hogy teljesen átlagos volt. Mindig keressük az extravagáns és egyedi dolgokat, de olyan jól tud esni az átlagos, a megszokott. Én, bár tudom, hogy mire számíthatok csütörtökönként 7-től, mégis hétfő reggeltől már ezt várom. Nem is tudom megfogalmazni, hogy miért. Talán csak mert egy biztos pont az életemben, talán, mert tudom, hogy ott nem kell a kényelmetlen álarcokat és szerepeket magamra öltenem. Vagy azért, mert az apró pici tapasztalataimat, amiket egy-egy ceremónia alatt átélek, megoszthatom a többiekkel. És érzékelhetem, hogy nem vagyok egyedül. Hát ilyen volt ez a találkozó is.
Csináltunk egy Szertartást meg egy Jóllét ceremóniát. Aztán beszélgettünk még egy kicsit a múltheti találkozóról, meg a kérések estéjéről. És mivel más dolgunk nem volt, lassacskán haza is mentünk. (Ki-ki a saját kis tapasztalataival a "zsebében")
(muszáj megemlítenem, hogy mindenki nagy sajnálatára ezen az estén nem volt házi sütemény... Na de majd a jövőhéten!!!)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)